Haas György

a VÚ kurátora

Életem legnagyobb zuhanását az első válásom hozta. Mindent átéltem, amiről később hallottam: tehetetlenséget, indulatokat, megsemmisülést, magát a semmibe hullást. Igazi pokoljárás volt. Ha akkor nem dobnak nekem azok a terapeuták mentőkötelet, akiknek nyomán magam is terapeutává váltam, nem többé, hanem kevesebbé váltam volna abban a krízisben.  

Sok évvel később kezdtek csak múlni azok a vakfoltjaim (akadt, ami csak évtizedekkel később oszlott el), amikkel sikerült eltakarnom, hogy mit és hogyan tettem és nem tettem a gyerekeimmel akkoriban, ráadásul úgy, hogy azt hittem, az adott helyzetben a legjobban járok el. Még ma is eltölt a szomorúság, fájdalom és tehetetlenség érzése, ha visszaidézem, mi és hogyan történt velünk amiatt, hogy fogalmam se volt arról, amit mára már a magammal és másokkal végzett munkában megtanultam. Ha csak egy anyát vagy apát és a gyerekeit sikerül támogatnom abban, hogy ne így mentsék át magukat, őket a túlsó partra, már megérte, hogy ezzel foglalkozom.  

Második házasságomban éltem, amikor gyógytornász-pszichológus feleségemmel 1985-ben megismerkedtünk a bostoni Robert Weiss szociológus professzor Válási szemináriumával. Részt vettünk a képzésen is, és vezettük az első csoportokat. Ez az első hullám Telkes Józsefnek és Bognár Gábornak, A válás lélektana című könyv szerzőinek mentálhigiénés modellkísérleteihez kapcsolódott.  

Következő házasságom 17 évig tartott. Feleségem, Singer Magdolna szakterülete a gyász volt, én pedig a szülés, születés felé fordultam: az élet két kapujánál posztoltunk. Házasságunk során szakmai téren a perinatális veszteségek feldolgozásánál találkoztunk. A válásunk után kezdte el foglalkoztatni a válás, mint gyász, ennek eredményeképpen egy munkatársával 2010-ben létrehozták a Válás és újjászületés támogató csoportot. Ezt követően hívott meg, hogy én is vezessek válókat, elváltakat támogató csoportokat, s fogjunk össze abban is, hogy kiképző trénerekként támogassuk azokat, akik a sajátélmény csoport elvégzése után VÚ csoportokat szeretnének vezetni.

Magdi öt évi közös munka után felkért a VÚ kurátori tisztségének betöltésére. Átvettem a stafétát, hogy azzal a szakmai és emberi elkötelezettséggel vigyem tovább, amit olvasói, ismerői és tanítványai benne tisztelnek.

Pácziné Grosz Katalin

család– és párterapeuta, VÚ csoportvezető és tanácsadó
Telefon: 06 20 933 2854

Szakmai gyökereim a szociális munkába nyúlnak vissza, aminek sokat köszönhetek, mivel
megtanított a rendszerszemléletre, az ítélkezésmentes kapcsolódásra, jelenlétre és az
elfogadásra.
Sok évet dolgoztam a gyermekvédelem területén szociális munkásként és a mai napig jelen
vagyok ezen a nehéz, embert próbáló területen terápiás munkatársként.
A Válás és újjászületés képzéshez az a felismerés vezetett el, hogy válás/szakítás, hasonlóan
ahhoz, mint amikor egy szerettünket veszítjük el annak halála okán, gyászfolyamatot indít el.
Sőt… még a haláleseti gyász esetén megvan annak az esélye, hogy egy harmonikus kapcsolat
ér véget, ami természetesen nagy fájdalommal jár, a válás során általában erős ambivalens
érzések vannak jelen, melyek nehezíthetik a lezárást, elengedést. A veszteség nagyon sok
szinten érint bennünket és okozhat sérüléseket.
A tapasztalatom az, hogy a csoport ereje megtart, támogat, kapaszkodókat nyújt és
megsokszorozza az elmozdulás, gyógyulás, továbblépés lehetőségét.

Csanda Viktor

válási és párkapcsolati mediátor, VÚ csoportvezető
Telefon: 06 20 992 4249

Hogy milyen krízist jelent elválni, csak az tudja, aki vált már el. És hogy neked milyen, azt egyedül te tudod. Én tudom milyen elválni. Hogy nekem milyen volt? Pokoli. Az volt a szerencsém, hogy nagyon sok segítséget kaptam ebben a folyamatban. Többek között egy Válás és újjászületés csoporttól. Nem tudom, hova jutottam volna ezek nélkül. A csoportban megélt mélységek és magasságok a mai napig is hatással vannak arra, ahogyan visszagondolok erre a folyamatra. Ezeknek köszönhetően sokkal több lettem. Valóban újjászülettem. Hiszem, hogy az ember életében az igazi nagy krízisek hozhatják az igazi fejlődéseket, és az addiginál sokkal nagyobb magasságok elérését.

Bízom benne, hogy a jövőben nekem is sikerül olyan támogatást nyújtani a mélységekben járó sorstársaimnak, ami őket is hozzásegíti, hogy a folyamatban többé tudjanak válni.