Haas György

a VÚ kurátora

Életem legnagyobb zuhanását az első válásom hozta. Mindent átéltem, amiről később hallottam: tehetetlenséget, indulatokat, megsemmisülést, magát a semmibe hullást. Igazi pokoljárás volt. Ha akkor nem dobnak nekem azok a terapeuták mentőkötelet, akiknek nyomán magam is terapeutává váltam, nem többé, hanem kevesebbé váltam volna abban a krízisben.  

Sok évvel később kezdtek csak múlni azok a vakfoltjaim (akadt, ami csak évtizedekkel később oszlott el), amikkel sikerült eltakarnom, hogy mit és hogyan tettem és nem tettem a gyerekeimmel akkoriban, ráadásul úgy, hogy azt hittem, az adott helyzetben a legjobban járok el. Még ma is eltölt a szomorúság, fájdalom és tehetetlenség érzése, ha visszaidézem, mi és hogyan történt velünk amiatt, hogy fogalmam se volt arról, amit mára már a magammal és másokkal végzett munkában megtanultam. Ha csak egy anyát vagy apát és a gyerekeit sikerül támogatnom abban, hogy ne így mentsék át magukat, őket a túlsó partra, már megérte, hogy ezzel foglalkozom.  

Második házasságomban éltem, amikor gyógytornász-pszichológus feleségemmel 1985-ben megismerkedtünk a bostoni Robert Weiss szociológus professzor Válási szemináriumával. Részt vettünk a képzésen is, és vezettük az első csoportokat. Ez az első hullám Telkes Józsefnek és Bognár Gábornak, A válás lélektana című könyv szerzőinek mentálhigiénés modellkísérleteihez kapcsolódott.  

Következő házasságom 17 évig tartott. Feleségem, Singer Magdolna szakterülete a gyász volt, én pedig a szülés, születés felé fordultam: az élet két kapujánál posztoltunk. Házasságunk során szakmai téren a perinatális veszteségek feldolgozásánál találkoztunk. A válásunk után kezdte el foglalkoztatni a válás, mint gyász, ennek eredményeképpen egy munkatársával 2010-ben létrehozták a Válás és újjászületés támogató csoportot. Ezt követően hívott meg, hogy én is vezessek válókat, elváltakat támogató csoportokat, s fogjunk össze abban is, hogy kiképző trénerekként támogassuk azokat, akik a sajátélmény csoport elvégzése után VÚ csoportokat szeretnének vezetni.

Magdi öt évi közös munka után vonult vissza, és kért fel a VÚ kurátori tisztségének betöltésére. Átvettem a stafétát, hogy azzal a szakmai és emberi elkötelezettséggel vigyem tovább, amit olvasói, ismerői és tanítványai benne tisztelnek.