Van, aki évekkel a válása után is még szenved és gyászolja az elveszett társat, családot, esetleg még mindig haragot, bűntudatot érez. Másoknál az egész elszakadás folyamata lezajlik akár egy éven belül, még akkor is, ha az az egy év pokoli szenvedéssel jár. Megint mások könnyedén lezárnak akár hosszú házasságot is.

Mi a különbségek oka? A válás feldolgozása sok tényezőtől függ, például az illető személyiségétől, megküzdő képességétől, élettörténetétől, életkorától és attól milyen támogató háló veszi körül. Függ a házasság minőségétől, és attól, a döntés váratlanul született-e meg, vagy egy elhúzódó agónia következménye. Ez utóbbi esetben a gyász lezajlik szép fokozatosan már a házasság alatt, és bár a tényleges elszakadást követheti azért valamennyi szenvedés, de az is megtörténik, hogy a megkönnyebbülés mellett nem is jelenik meg jelentős szomorúság.

Aztán olyan is van, aki próbál elmenekülni a fájdalom elől és sikerül is úgy elfojtania az érzéseit, hogy az csak kerülőutakon csordogálva mutatja meg néha magát. Sokan választják azt, hogy azonnal egy új kapcsolatba menekülnek, és azt remélik, ezzel elkerülhetik a szenvedést, azonban csalódniuk kell, mert az új kapcsolat ingoványos talajra épül, hiszen nem lett lezárva az előző.

Ha egy harmadik fél az okozója a válásnak (bár tudjuk, hogy soha nem csak az elhagyó a felelős a kapcsolatért), akkor a végre legálisan összekerülő párnál is felbukkanhatnak komoly gondok, amikre értetlenül és csalódottan tekintenek. A jelenség oka, hogy bármilyen mélyek is az egymás iránti érzelmeik, és bármilyen rosszból léptek ki, ezer szállal kötődnek még az előző társukhoz, előző életükhöz.

Singer Magdolna