A rendszerszemléletű családterápia megközelítése szerint a válás nem más, mint a család átstrukturálódása. Persze ennek vannak feltételei. Először is, kellenek gyerekek, mert ha nincs, akkor bizony a pár akár örökre is képes eltűnni egymás látóköréből. A gyerekek azonban örökre összekötik a szülőpárt és a gyerekeket. Ez a „családság” nem feltétlenül jelent fizikai közelséget, sokkal inkább valami megfoghatatlan, láthatatlan szálat, amit sok esetben tetten sem lehet érni.

Akkor igazán jelenlévő ez az átstrukturálódás, ha a szülőknek sikerül jó viszonyt fenntartani. Példának említem a saját életemet. Én gyakran találkozom mindkét exférjemmel, mivel két-két gyerekkel ajándékoztak meg. Első férjem sok évet élt külföldön, nem találkoztunk, most azonban már itthon él, és a közös családi események során gyakran vagyunk együtt.

35 éve váltunk el, csupán 6 évet éltünk együtt, mégis ott ülünk egy családi ünnepen együtt, és közös szülői büszkeséggel tekintünk a felnőtt gyerekeinkre, és nagyszülői örömmel az unokánkra. Jelen van a felesége is, férfiként-nőként ők tartoznak össze, ám ez nem akadályozza meg a gyerekeket abban, hogy ránk szüleikként tekintsenek, és mi egymásra szülőtársként.

Ugyanez elmondható a második exszel kapcsolatban is, azzal a különbséggel, hogy nincs még közös unokánk, de a gyerekeinkkel sokszor vagyunk együtt egy olyan különleges családot alkotva, ahol a szülők nem alkotnak egy párt.

Ez egyeseknek vigaszt nyújthat, másokat elkeserít. A megoldás a jó kapcsolatban rejlik. Ha sikerül jó viszonyban lenni az exünkkel, akkor csak nyerhetünk azzal, ha valamilyen szinten megmarad ez struktúra.

Singer Magdolna

Várj egy pillanatra!

Ne hagyd itt az ingyenes levélfüzért, ami három héten át megy hozzád és nem kerül semmibe! Csak add meg, hová küldhetjük, és másnaptól érkezik a Levelek a válásról. Ha már itt jártál, ez jár neked.