Törés a testvérkapcsolatban 2/2. rész

Berci és Ancsa

Berci, 19 éves (folyt.)

Új életem kezdődött teljesen, mert új iskolába is kellett mennem. Előtte az amerikai iskolába jártam, ami egy pazar volt. Hát a váltás földrengésszerű volt. Ott éltünk egy nagy házban, aztán egy lakásba költöztünk. Egy olyan professzionális iskolába jártam, ahol teniszpálya, kosárpálya, baseball pálya, focipálya, uszoda, zeneterem, színházterem, könyvtár, számítógép terem… felsorolni se tudom, mi volt, és minden full extrásan felszerelve, például digitális kivetítéssel működtetett tábla… Aztán ezt ott kellett hagyni, ahogy a házat, és anyu beíratott egy lepukkant szabadlelkű iskolába. Be kellett illeszkednem egy koszlott suliba, ami persze nem volt koszlott, de az amerikai suli mellett iszonyatosan nyomorúságos volt. Ma már persze nagyon örülök, hogy átjöttem, az egyik legjobb dolog, ami történt velem, nagyon szeretem! Az első nap, amikor bementem a Waldorfba, csak tátottam a számat, borzasztó volt. Nem bírtam felfogni, hova kerültem? Két napot bírtam és megbetegedtem, aztán újabb két nap suli, megint megbetegedtem, ezt háromszor játszottam el. Nagyobb stressz volt, mint nyelvtudás nélkül bemenni az amerikai iskolába. De aztán elkezdtem jól érezni magam, főleg, mikor felsős lettem. Annyira családias volt az egész, én ilyenről még nem hallottam. Az amerikai iskolában az osztályfőnöknő remek, kedves ember volt, egy tündér, de ami itt volt, azt mégsem lehet azzal összehasonlítani. A Waldorfban jön a tanár a folyosón, és úgy köszönsz neki, mint a családtagodnak, vagy a barátodnak, de közben azért tiszteled is. Olyan az egész, mintha az otthonod lenne. Igen, ez az, otthon érzed magad benne. Itt szerzel egy személyiséget. Amit föl lehetett szedni, mint útravalót az életre, azt én ott mindent fölszedtem. Sokkal komfortosabb a gyerek lelkének ez az iskola. Ha gazdag személyiségű, igaz lelkű, érző ember akarsz lenni, egy tisztánlátó, akkor a Waldorf a legjobb, ez egyértelmű. És a barátok, szerintem itt életre szóló barátságaim lettek!

Az anyagi változás eleinte félelmetes volt, de inkább anyu aggodalma. Elmagyarázta, mi a helyzet, mire kell vigyázni, de eszénél volt, jól csinálta. Bár nehezen fogadtam, féltem, de végül sokkal kevesebb lett a változás, és ez megnyugtató volt. Vártam, hogy fejemre esik egy meteor, de közben csak egy kavics hullott rám. Azt mondtam pár év múlva, hogy tiszta szerencse, hogy elváltak a szüleim, mert abból az önző kölyökből, aki voltam, normális ember lettem. Sokkal több jó származott a válásból, mint rossz. Sokkal jobban szeretek itt élni a lakásban, természetesebb életünk lett. Én is természetesebb vagyok, és ez az, amire igazán szükségünk van. Sokkal jobb lett az életünk, anyuval. Többnyire itthon dolgozott, és átjött mindig a szobámba a laptopjával. Én gépeztem, ő dolgozott, de rengeteget beszélgettünk. Nagyon jó anya-fiú kapcsolat lett, bár előtte is jó volt, akkor is rengeteg időt töltött velem, de jobban megoszlott a család között, itt meg csak ketten voltunk. Utána is, mikor visszajött Ancsa, mert ő már nagy volt, sokat mászkált.

Apuval is jobb lett, mert felrántotta a gatyáját végre és igyekezett velem lenni. Mentünk éttermekbe, és akkor már nem cipelte magával a nyávogó nőjét, nem is hozta szóba, a szaga sem jött át, és így nagyon jól megvoltam apuval. Előtte engem akart berakni abba az új családba, de az kellett, hogy ő tegye magát hozzám, és akkor végre jó lett.

Anyunak is lett egy ideig egy pasija, kicsit rossz volt, hogy sokszor itt volt egy idegen a lakásban, de csak annyi, hogy nem annyira komfortos, nem több, mert anyu nem próbálta betenni apaszerepbe, sőt. Szóval ezt nagyon másképp éltem meg. Nem érintett, ez az anyu ügye volt, közöm nem volt hozzá, nem kellett rosszul éreznem magam.

Mostanra amúgy már semmi nem maradt a régi dolgokból, amik akkor irritáltak, csak Ancsával van maradék, egy törés, de már növök fel, és vele is úgy vagyok, hogy egyre több dolog van, amiért tudom tisztelni és megszokom, ő ilyen és kész, elfogadom őt.

Szerintem jó, ha egy gyerek ezt átéli, de tényleg, így lesz ember belőle. Ha az folytatódik, ami a nagy házban volt, ha olyan maradok, nem szeretném magam. Az borzasztó lenne. Szóval ez a válásos cucc nagyon hasznomra vált. Fura mondani, de örülök, hogy elváltak a szüleim. Komolyan. Anyagilag tényleg lefelé mentünk, de az életem meg fölfelé az iskolával, a barátokkal, az anya-fiú kapcsolattal, apámmal, minden szempontból javult az életem. De nekik is jobb, látom a változást rajtuk. Anyu is ki tud állni már a saját dolgaiért, nem a családnak rendeli alá magát, hanem végre saját dolgai lettek, önmaga lett. Apunak meg szintén meg kellett tapasztalnia egy rakás dolgot. Sokkal emberibbé lett az egész karaktere tőle.

Lehetett volna jobban csinálni, az tény. Meg kell hagyni a gyereknek, hogy tisztelje és szeresse a szüleit. Mert a viszály kettejük közt zajló dolog, jobban esne, ha nem is tudnánk róla, persze mindent tudnia kell a gyereknek, de nem olyan részleteket, ami nem tartozik rá. Ne legyen a gyerek fölött feszültség, mert szerintem 18 év alatt nem tudja magát függetleníteni, és csak szívja magába a rossz érzéseket, ami a szüleivel kapcsolatosak.

Nekem különben nagy mázlim van, mert aztán a szüleimnek annyira sikerült gatyába rázni a kapcsolatukat, hogy nemcsak jóban vannak, de egyenesen jó barátok. Ki lehet bírni egy, másfél év vihart, túl lehet élni, de az rémes, amikor a felnőttek folyamatosan fenntartják ezt az állapotot évekig, vagy örökre. Az én szüleim jól csinálták, szeretik egymást, és így mindenkinek jó, tök jól sült el az egész, mostanra már csak a jó oldala maradt.

Ancsa, 23 éves

Először apu költözött el a házból Marihoz, az ő hiányára nem emlékszem. Megszoktam, hogy sokat dolgozik és nincs aktívan az életünkben. Aztán apu visszaköltözött a házba, miután anyu elköltözött Bercivel. Én nem, mert találtam egy kutyát. Sokat dilemmáztam, mi legyen, hogy legyen, tudtam, apuval annyira nem jövök ki hosszú távon, de mi legyen a kutyával?

Maradtam végül, kutyáztam. Amikor anyu elment, az nagyobb űr volt. Fura volt, hogy ami megszokott, az nincs, még ha jó is az új, de anyu nincs, az olyan természetellenes. Az, hogy nem volt nő a házban, az katasztrófa volt. Apu a maga dolgában is ügyetlen, nemhogy még másról is neki kelljen gondoskodni. Próbált helyt állni, anya lenni, apa lenni, háztartás, satöbbi, de nem állt jó neki. De látnivalóan igyekezett, eljött értem a loviba, törődött velem.

A válás nekem nem jelentett különösebb megrázkódtatást. Az fura volt, hogy jött anyu meglátogatni, de nem állt meg a ház előtt, mert kiakasztotta valami apuval kapcsolatban, és onnantól más lett. Meg miután Mariék beköltöztek. Hát az természetellenes volt, hogy máshol áll meg, aztán megyünk egyet sétálni, nem is nagyon működött. A válás nem volt természetellenes, az emberek jobban megdöbbentek, én nem éltem ezt át olyan tragikusan. Az nem tetszett, hogy apu próbált nevelni, na, ezen nagyon kiakadtam, miért 17 évesen kezd nevelni? Ott voltam mellette 17 évig! Sokat beszélgettem a barátnőmmel erről akkoriban, meg az angol tanárnő is nagy segítség volt.

Mari kislányának örültem, lett egy húgom. Mindig is akartam. A két nagy bátyjával meg rengeteget hülyültünk, az is jó volt. Kifejezetten tetszett, hogy lettek még testvéreim.

Összevesztünk apuval, és mentem anyuhoz. Két hónapig nem beszéltünk apuval, utána írt egy levelet, hogy ez így nem jó, meg rosszul esik a huginak is, hogy nem megyek, meg a fiúknak, és Marinak. Úgyhogy visszajártam, de csak amikor a fiúk is ott voltak. Az volt rossz, hogy nem mesélhettem anyunak gond nélkül, vigyázni kellett rá. Egyszer a kocsiban érdeklődött valami iránt, én meg válaszoltam, amitől teljesen kiakadt, bement a szobájába utána sírni. Nagyon rossz volt, írtam neki egy cédulát az asztalára, hogy soha többé nem bántom meg. De nehéz volt. Voltunk például Görögországban, úgy meséltem volna, de nem tehettem. Meg kérdezett is anyu, persze velem kapcsolatban, de mivel az összefüggésben volt Mariékkal, zavarban voltam, hogy mit mondjak. Ha semmit nem mondok, az se jó, ha meg igen, de nem azt, nem úgy, abból baj lehet. Nem sokra emlékszem a válással kapcsolatban, csak hogy az mindig probléma volt, mit mondjak és mit ne, előre agyaltam rajta.

Bercit nem lehetett rávenni, hogy ő is éljen a házban társas életet. Nem értem, a fiúk nem ártottak neki. Jó lett volna, ha bekapcsolódik. Azt sem fogtam fel, mi a gondja Bercinek, mikor utánuk költöztem. Ki volt akadva, miért vagyok jóban Marival. Nem ugrott nekem, de azért rendesen támadott. Miért, Mari nem tehet semmiről. Apunak önálló döntése, mint ahogy anyunak is, hogy elválik, én ezt elfogadom, tiszteletben tartom, alkalmazkodom hozzá. Nekem nem kötelességem azért összeveszni az apámmal, mert már nem az anyámat szereti, ő az apám marad akkor is. Különben a szüleim se szóltak bele az én életembe alapvetően, én milyen alapon tenném?

Apu következő nője jobban kiakasztott. Nem mondtam neki, de nagyon nem tetszett, hogy totál átalakíttatta a házat, ráköltött egy rakás pénzt, pedig még csak pár hónapja voltak együtt, hát az kiborított. Aztán annak a kapcsolatnak is vége lett, azóta egyedül él. Sokáig úgy tűnt, mintha simán továbblépett volna a házassága felbomlása után, de nem. Alaposan megingott, amin nem csodálkozom, annyira anyun állt, anyura épült minden. Az anyagi biztonságot apu adta, de más egyebet anyu, és vele együtt csomó minden megszűnt apu számára. Kellett idő, amíg leesett neki, mit veszített. Akkor vette jobban észre, amikor Marival szakítottak.

Nekem mindenképpen jót tett, hogy elváltak a szüleim, nem is tudom, pontosan miért, de így érzem, meg aztán jobb lett apuval a kapcsolatom. Azóta tudunk beszélgetni. Mindenkinek jobb így, ami különös, mert ez egy jó család volt, de tényleg. És mégis. Anyun is azt látom, hogy jobb neki. Független emberré vált. Mindig felnéztem rá, hogy apu mellett így állja a sarat, csodáltam, ahogy együtt tud élni vele minden gond nélkül. De ez a függetlenség jobban illik hozzá. Fura, hogy Bercit ennyire megviselte a válás, jó, ő kisebb volt, meg ő anyu mellett volt végig, és látta az ő fájdalmát. De most már neki is jobb, ez egyértelműen látszik.

Csak a kutyám hiányzik.

Részlet Singer Magdolna Ki vigasztalja meg a gyerekeket című könyvéből. HVG Kiadó, 2015

Folytatjuk.

________________________________________________________
Ha szeretnél tájékozódni arról, hogy  a válás, szakítás utáni veszteség feldolgozásához milyen csoportos, egyéni vagy egyéb támogatást vehetsz igénybe, kattints ide.