Megélni a fájdalmakat, hogy megfejthessük az üzenetét 3/4. rész

Haas György nagyvárosi serpa

Ez a középső házasságom – mert három volt összesen – több szempontból más, mint a másik kettő. Az első és a harmadik feleségem ugyanazon a napon született, és közös gyerekeink lettek. A középső házasságomban nem született gyerek, és ennek a feleségemnek a születésnapja a húgoméval közös. Az összekerülésünkkor álmomban a húgommal fürödtünk egy medencében, és valami olyan hangot hallottam, hogy most már szabad. Hogy mit szabad és mit nem, én lettem szabad, vagy szabad már együtt hálnom a húgommal, azt nem tudhatom biztosan – de az biztos, hogy nem lehetett gyerekünk, és vele így nem tudott kialakulni az a szövetség, ami a másik két házasságomban.

Ő az első házasságom távolba választása után a másik végletet képviselte, egy olyan polgári réteghez tartozott, amely nem volt az enyém, de amellyel a kapcsolatom nagyon fontossá vált az életem következő szakaszában. Rövid ideig nagyon szerelmesek voltunk, de egyszer egy beszélgetésünk során kiderült, hogy másként gondolkozunk elköteleződésről, hűségről. Ami önmagában nem lett volna baj, ám ő ridegen közölte, hogy oké, akkor mostantól kezdve külön alszunk, amíg át nem értékelem az ezzel kapcsolatos nézeteimet. Éppen egy amerikai utazásra készültünk, de azt mondta, egyedül megy, közben lesz időm itthon gondolkodni.

Alig hittem el, hogy az érzéseim, gondolataim megvitatása úgy történik, hogy ha nem értek vele egyet, akkor kint térdepelhetek a sarokban a kukoricán, és majd ha bocsánatot kértem, akkor megfontolja, beenged-e a melegbe. Abban a pillanatban megéreztem, hogy ha itt azonnal nem húzom be a fékeket, és nem csinálok valamit, akkor elindul egy olyan örvény, ahol én a semmibe fogok hullani. Megismétlődik, ami az első válásomkor, tehetetlenné válok, kiszolgáltatódom a saját indulataimnak. Olyan dühöt éreztem, hogy kevés választott el attól, hogy agyon ne csapjam, de amikor felismertem magamban az örvényt, azt mondtam, hogy elég! Még egyszer nem őrülök meg.

Pontosan, mint a III. Richárd, aki a Shakespeare-dráma elején kijelenti: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”*, én is úgy döntöttem, hogy gazember leszek és hazudni fogok. Nem maradhatok ezzel a nővel, de ezt nem most fogom bejelenteni, hanem lépésről lépésre elérzéstelenítem magam, hogy később ne tudjon már örvénybe rántani a saját indulatom. Így is történt. Egy óra múlva arról beszéltem neki, mi és hogyan volt félreérthető abban, amit mondtam, és elkezdtem átalakítani, megkomponálni a történetet, vigyázva, hogy hiteles maradjon, és csak annyi válassza el a valóságtól, ami éppen ahhoz kell, hogy tovább haladhasson; én pedig közben kiépíthessem a saját biztonságos leválásomat.

Teljesen elérzéstelenítettem magamat. Elkezdődött egy olyan élet, amelyben én fenntartottam azt a látszatot, amelyben ő biztonságban érezhette magát, de érzelmileg egyre inkább kihátráltam a kapcsolatból, sőt hagytam közben beteljesülni egy szenvedélyes szerelmi kapcsolatot. Közben az öcsémmel belekezdtünk egy tréningbe, egymás után adtam le a kilókat, uszodába jártam, kocogtunk, futottunk, kerékpároztunk. A mentálhigiéniás munkacsoport pedig a fordulat évében nagyszabású vállalkozásokba kezdett, úgyhogy egyre inkább jobban éreztem magam mind a bőrömben, mind a világban.

Két évig tartott ez leválási folyamat, és ez talán a másik rettentő dolog az életemben, mert az egészben semmi hiba nem volt a saját szempontomból, én valóban megúsztam épp bőrrel, a feleségem azonban teljesen belerokkant. Elértem az érzéketlenség olyan szintjére, hogy amikor egyszer felém szaladt a bérház folyosóján, ahol laktunk, átölelt, és forró könnyekkel áztatta el az ingem a mellkasomon, akkor ezek a könnyek nem tudtak lecsorogni a szívemig, mint Gerdáéi Kay szívéig a Hókirálynőben**, hogy ott felolvasszák a jégcsapot. Úgy álltam ott, mint egy darab kő, amelyben az ő érzései egyáltalán nem vertek visszhangot. Hihetetlenül durva kép, jól mutatja, mennyire sikerült elkőszívűsítenem magam azalatt a két év alatt. És ez látszólag csak egy kép, de valójában a kőkemény valóság, mert megkaptam a büntetést amiatt, hogy végigjátszottam ezt a két évet.

Megteremtettem magamnak egy érzelmileg biztonságos hátteret, így ki mertem lépni a házasságból, a feleségem pedig ott maradt sokkal rosszabb helyzetben, mint ahogyan a házasságba lépett. A tettem bibliai szinten önmagában hordozta a büntetését. Nem tudtam, hogy az erkölcsi parancsok, például a ne lopj, ne ölj, ne hazudj, nemcsak figyelmeztető KRESZ-táblák. Ha ezeket áthágod, nem büntet meg sem a rendőr, sem senki más, mert olyanok, mint a természeti törvények, amelyeket valójában önmagad miatt nem érdemes áthágni. Nem lehet úgy elérzésteleníteni a szívünket, hogy a társunk érzései, az ő könnyei ne hatoljanak el oda, de minden egyéb igen. Csak az egészet lehet elkérgesíteni. Sajnos erre túl későn jöttem rá. Úgy fejeztem ki ezt az analitikusomnak a díványon fekve, hogy a mellkasom fává vált. Csak így tudtam megjeleníteni azt, hogy nem visznek magukkal az érzéseim, nem tudom átélni őket.

A második feleségemtől való cinikusan könnyed és érzéketlen elköltözést követően majdnem annyi ideig tartott visszatalálnom az érzéseimhez, mint annak idején a romániai rendszámtáblák megpillantásakor érzett szívelszoruláskor. Sok évnek kellett eltelnie, hogy képessé váljak legalább belesejteni annak a sebzettségnek a fájdalmába, amit okoztam neki. Amikor végül eljutottam odáig, hogy szerettem volna megtalálni és bocsánatot kérni tőle, kiderült, hogy képtelen volt itthon maradni, külföldre költözött és minden elérhetőségét letiltotta felém a közös ismerőseinknél. Hallani sem akart rólam.

A leválás kezdetén keletkezett viszony egy év után lecsengett, de egyre inkább kialakult egy újabb szerelmi szál, a későbbi harmadik feleségemmel. Úgy tűnhet ezek után, hogy ennek az embernek a házasságok csak bomlékony kapcsolatok. Minek is már harmadikat, negyediket kötni, nem elég összeköltözni? Ezt cáfolva, a harmadik házasságom volt a legtartósabb, legkiegyensúlyozottabb, és egyházilag megpecsételt. Magdi is elvált volt, ilyen értelemben szabadok voltunk. Abban is különbözött az előző házasságaimtól, hogy itt lépésről lépésre történt egymás megszeretése, és az esküvő csak két évvel később történt. Az együtt járást is beleszámítva majd’ húsz évig tartott ez a nagyon-nagyon szép és szeretetteljes kapcsolat.

______________________________________
* Shakespeare, William: III. Richárd (King Richard The Third). Ford.: Vas István. Budapest, Budapest Irodalmi Intézet, 1947.

** Hans Christian Andersen: A hókirálynő. Mese hét képben egy kisfiúról és egy kislányról. Alexandra Kiadó Pécs, 2016
______________________________________
Részlet Singer Magdolna Érző férfiak című könyvéből. HVG Kiadó, 2017

________________________________________________________
Ha szeretnél tájékozódni arról, hogy  a válás, szakítás utáni veszteség feldolgozásához milyen csoportos, egyéni vagy egyéb támogatást vehetsz igénybe, kattints ide.