Ki vigasztalja meg a gyerekeket a váláskor?

Egyáltalán vigaszra van szükségük, vagy valami másra? Nos, a gyerekeknek arra van szükségük, hogy a szüleik normálisak maradjanak. Ezt a gyerekek is alátámasztják, Fruzsi azt panaszolja, egyik szülője se normális, amióta elváltak a szülei, Román pedig azt állítja, hogy a szülei egyenesen meghülyültek.

A gyerekekkel folytatott beszélgetéseket hallva a szüleik válásáról és a válás rájuk gyakorolt hatásáról, azt gondolhatnánk, ha ezeket a válófélben lévő szülők is hallanák, bizonyára sok szenvedéstől megóvnák gyerekeiket. Sajnos azonban a szülőknél nem a tudás hiányzik, hogy hogyan ne ártsanak a gyereküknek, sokkal inkább arról van szó, hogy a felfokozott érzelmeik fogságában képtelenek tekintettel lenni rájuk. Az interjúkból azonban az is kiderül, ha ez az időszak nem húzódik el, ha a szülők az átmeneti lelki zűrzavar után összeszedik magukat, és képesek egymással kialakítani egy konszolidált kapcsolatot, ha leküzdik azt a vágyukat, hogy a gyereküknek szidják, vagy panaszkodjanak a másik szülővel kapcsolatban, ha nem akarják azonnal elfogadtatni, megszerettetni az új párjukat, ha a távollévő szülő időt, energiát fektet a gyerekével való kapcsolat megőrzésére, akkor a gyerekek a válás tényét képesek elfogadni, és nagyobb szenvedések nélkül alkalmazkodni az új helyzethez. Sajnos ez ritkán történik így, ezért a mélyebb és hosszú távra kiható sérülések nem is váláskor, hanem az azt követő időszakban történnek.

Abban sajnos nem reménykedhetünk, hogy lehet úgy válni, hogy a gyerekek egyáltalán ne szörfözzenek az érzelmek fájdalmas hullámvasútján. Mik lehetnek ezek az érzelmek? Félelem, zavarodottság, elutasítottság, mellőzöttség, szeretetvesztés, értéktelenség érzés, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, frusztráltság, bizonytalanság, bizalomvesztés, harag, bűntudat, ellenséges érzések a szülők, az új társ iránt, féltékenység a mostoha és féltestvér iránt, a „megmaradó” szülő féltése, kisajátítása.

Mi befolyásolja a válási gyász mélységét?

A gyerek érettsége, személyiségének fejlettsége határozza meg, hogy milyen megküzdési készlettel rendelkezik addigra, amikor a válás bekövetkezik. A legveszélyeztetettebbek ezért az öt év alatti gyermekek, akiknek leginkább sérül a biztonságérzete. Az ilyen korú gyermekek a szülő nélkül töltött időt általában szorongással töltik el, és a szülő megjelenésekor nem megkönnyebbüléssel, örömmel, hanem agresszivitással reagálnak. A felbolydult érzelmekre utalnak a viselkedési zavarok, a regresszió, az evési és alvási szokásaikban bekövetkező változások.

A kisiskolás korú gyerekek a megnövekedett értelmi képességeik birtokában kevésbé sérülékenyek, nem jellemző már rájuk a szeparációs szorongás, de természetesen a felsorolt érzelmek megjelenése rájuk is érvényes, valamint heves vágyakozás az eltávozott szülő iránt. Mind az előző, mind ez az életszakasz a nemi szerepek elsajátításának az ideje is, ezért az egyik szülő távolléte az azonosulási minta elvesztését jelentheti.

Az iskoláskorú gyerekek érzelmei közül kiemelkedik a düh érzése, ugyanakkor az is igaz, hogy ők már jobban képesek megérteni és elfogadni a szüleik döntését. Az iskoláskorú gyerekek esetében áll fenn azonban leginkább annak a veszélye, hogy szövetségbe vonja egyik, vagy másik szülő.

A serdülőkorú gyerek már a felnőttkori szerepek próbálgatásával van elfoglalva, és a partnerkeresés időszakába lép. Legfontosabb feladata a családról való leválás, de a váláskor a családi szerkezet éppen széthullóban van. Ilyen körülmények között az értékek megkérdőjeleződnek számára, elveszíti a hitét a házasságban, a családban, zavart szenvedhetnek párkapcsolati próbálkozásai is.

A gyermek lélektani feladatai

Szakemberek szerint a következő lélektani feladatokat kell az elvált szülők gyerekeinek megoldania. Tudomásul kell venniük a házasság felbomlását, el kell fogadniuk a válás véglegességét, le kell mondaniuk a család „újraegyesítésének” vágyáról. Függetleníteni kell magukat a szülői konfliktusoktól. Fel kell dolgozniuk az egyik szülő elvesztésének élményét. Fel kell oldaniuk a szükségképpen jelentkező haragot és önvádlást. Végül nem szabad, hogy szüleik kudarcának tapasztalatait saját partnerkapcsolataikra vigyék át.

A kérdés, hogyan lehet a gyerekeket segíteni ezeknek a nehéz feladatoknak a megoldásában?

Bejelentés

Ma már nincs olyan osztály, ahol ne lenne jó néhány gyerek – akár az osztály fele! – akinek elváltak a szülei, sőt, ez a jelenség már az óvodában is egyre inkább megmutatkozik. Megjelent a gyerekek szóhasználatában a házasság, válás összefüggésében a még szó: az én szüleim még nem váltak el. Ennek ellenére mély meggyőződés él a gyerekekben – legalábbis a kisebbekben – hogy az ő szüleik kivételek, ezért többnyire váratlanul éri őket a válás bejelentése, még akkor is, ha békétlenséget tapasztaltak a szüleik között. Ugyanakkor nem minden gyerek tudja felfogni azonnal, mivel is jár a válás. Bendegúz először megkönnyebbülést érzett, és csak később, amikor a hiányt is megtapasztalta, kezdett szenvedni édesapja elköltözése miatt. Sokat távol lévő, vagy elhanyagoló szülő esetében még az is megtörténhet, hogy a gyerekeknek eleinte fel sem tűnik a változás. Erőszakos, bántalmazó, alkoholista szülő elköltözése valódi felszabadulást hozhat.

Hogyan történjen a bejelentés? A szülők közösen üljenek le a gyerekekkel és tájékoztassák őket, olyan módon, hogy megértsék, mit jelent a válás, és ne kelljen találgatniuk, mi is történik a családban. Nem szükséges azonban a mélyebb okokat feltárni, mert az megterhelő lehet számukra. Biztosítani kell őket arról, hogy a szétköltözéssel egyik szülőjükkel sem veszítik el a szeretetkapcsolatot. Fontos tudatosítani bennük, hogy a válás nem az ő felelősségük, nem az ő bármiféle viselkedésük következménye, hogy ezzel elejét vegyük a gyerekekben óhatatlanul fellépő bűntudatot.

Új környezet

A szülők válása magával hoz egy sereg más változást is, amelyhez a gyerekeknek alkalmazkodniuk kell. Az átmeneti időszak a legmegterhelőbb számukra, amikor elveszítik a rutin nyújtotta biztonságos kereteket, azt sem tudják, hol lesz az otthonuk, hogy fognak elaludni, ki mondja az esti mesét, ki megy értük az óvodába, ki kíséri el őket edzésre. Ha a gyerek költözik, és esetleg óvoda és iskolaváltást is el kell szenvednie, ilyenkor a megszokott, biztonságot jelentő környezetből kiszakadva még a barátokat is elveszítheti. Borbála úgy számolt be erről, hogy rémült és elveszett volt az új lakásban, új iskolában. Zsófiék a végleges lakás megtalálásáig többször költöztek, miközben ő még a megszokott, régi szép otthonukat siratta. Levike három éves volt, amikor elköltöztek az otthonukból, és semmit nem értett. Hetekig kérdezgette az anyját; Itt lakunk? Ez a barátodnál van? Hol lakunk? Mikor megyünk haza? A kamaszkorú Bercinél az iskolaváltás olyan lelki megterheléssel járt, ami sorozatos betegségekhez vezetett. Ugyancsak ő panaszolja, hogy nem csupán az elköltözést kellett elszenvednie, de az otthagyott szobáját is át kellett adnia édesapja új társának a gyerekének, ami szintén fájdalmasan érintette. Néhány gyerek hányódik ide-oda, mire a végleges helyen megállapodhat. Kezdődhet egy kényszeres együttlakással, ahol el kell szenvednie a szüleik közti feszültséget, esetleges konfliktusait, majd akár több költözés következhet.

Ebben a szakaszban a legfontosabb az érzelmi biztonság, stabilitás megteremtése.

Élet a válás után

Megtörtént tehát a szülők szétköltözése – vagy az egyik szülő távozott a lakásból, vagy a gyerek költözött valamelyik szülőjével – meg lehet nyugodni. Sajnos még szó sincs erről, sőt, még csak most kezdődik az igazán nehéz időszak. Mint azt már sokszor sok helyen elmondták, a gyerekek akkor érzik magukat jól, ha a szüleik jól vannak. De hogy is lennének jól szerencsétlen szülők, hiszen javában gyászolják a házasságukat, a romba dőlt álmaikat, a család szétesését. Csalódottak, tele vannak fájdalommal és haraggal. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden családban minden romokban áll, és folyamatos a szomorúság. Fentek és lentek váltakoznak, néha kisimulnak a dolgok, aztán jön valami, ami felkavarja ismét az állóvizet. Berci arról számolt be, hogy sokkal jobb lett az élete, mert az anyjának nem oszlott meg a figyelme közte és a apa között, így több időt tudtak együtt tölteni. Az anya szomorúsága ellenére sokat viccelődtek, nevettek. Sajnos azonban kedvenc időtöltésük volt ping-pongozás közben az apa új társának a szidalmazása is.

A gyerekek hamar felismerik, hogy szavaikkal szomorúságot okozhatnak a szüleiknek, és megpróbálnak tapintattal lenni rájuk. Nem tudják, mit mondhatnak el, mit nem, elkezdik szűrni a mondanivalójukat, ezért felszínessé válik a kommunikáció, végül teljesen bezárkózhatnak. Ancsának sikerült nem hibáztatnia magát a szülei válásáért, de a meggondolatlannak ítélt beszámolói miatt nem kerülhette el a bűntudatot. A testvérek közt is keletkezhet viszály és egyik fél növelheti a másikban a bűntudatot. Ki kivel lojális, kivel nem? Berci egyenesen árulónak nevezte Ancsát, aki az új asszonyt „dicsőítette”.

Némely családban még ennél is komolyabb bajok vannak, és egyre csak növekednek. Elhúzódó válás, hosszú pereskedés a vagyonon és/vagy a gyereken, szakadatlan harcok esetében, amikor komoly háború zajlik a szülők közt, akkor egy állandó csatazajban kell élnie és megnyugvásra találni a gyerekeknek. Néha a szülők bevonják a gyereket, igyekeznek a maguk pártjára állítani, ami súlyosan megviseli a őket, csakúgy, mint amikor választásra kényszerítik a bíróságon. Külön megterhelést jelent, hogy nem fejezhetik ki haragjukat, ilyenkor tünetképzéssel teszik kívülre. Román arról számolt be, hogy a csatározások miatt rá egyáltalán nem figyeltek a szülők, hat évesen ezért véget ért a gyerekkora. Dadogni kezdett, asztmás rohamai lettek, amely az elhúzódó válás végére epileptikus méreteket öltött. (Folytatjuk.)

Részlet Singer Magdolna Ki vigasztalja meg a gyerekeket? című könyvéből. HVG Kiadó, 2015

Folytatjuk.

________________________________________________________
Ha szeretnél tájékozódni arról, hogy  a válás, szakítás utáni veszteség feldolgozásához milyen csoportos, egyéni vagy egyéb támogatást vehetsz igénybe, kattints ide.