A válás és a gyerekek
Egy család szétesése végtelenül szomorú, különösen a gyerekek számára. A szülőknek minden módon törekedni kell az együtt maradásra, arra, hogy megoldják konfliktusaikat. Másfelől, ha nem megy, egyetlen gyermek számára se nyújt érzelmi biztonságot, ha a szülők mártírként feláldozzák érte az életüket – vagy rá hivatkozva nem képesek változtatni az életükön. A mindenki által ismert Soma például leírja a honlapján az önéletrajzában, hogy sok évig tartó súlyos asztmájától szabadult meg egy csapásra a szülei válásával. A napokban beszélgettem egy fiatal gyászoló nővel, akinek a gyerekkorát szintén megkeserítette alkoholista és igen rossz természetű apja, akitől az anyja csak akkor vált el, amikor ő már kiszabadult otthonról. Máig szenvedi az együtt maradás következményeit. Egy idős barátom szintén máig nem bocsátja meg az anyjának, hogy nem vált el az a apjától. De nem csak ilyen szélsőséges esetekben lehet jó a válás a gyerekek számára. Ha rendeződnek a dolgok, kialakul a kapcsolattartás, megtörténhet, hogy mindkét szülőjével szorosabb kapcsolat alakul ki, mint korábban volt. Például a sokat dolgozó édesapa a láthatások során sokkal nagyobb figyelmet szentel a gyerekének, mint amire az együttélés során képes volt.
Avery Corman Tökéletes válás című regényében szereplő három kamaszkorú barát mindegyikének elváltak a szülei. Egyiküké szeretettel és felelősséggel igyekszik a gyerekük mellett állni, ám nekik is látniuk kell: fiuk felett nem vonult el nyomtalanul a válás vihara.
A másik fiú apja teljesen az új családja felé fordult, és tökéletesen megfeledkezett arról, hogy van egy fia valahol, az anyja pedig az új férjjel elfoglalt társadalmi életet élt, így a srác kulcsos gyerek lett egy luxus házban. A társaság harmadik tagja egy lány, akinek az anyja depressziós lett, amikor lelépett a férj és apa. Igaz, mikor végre felismerte, hogy enerváltsága szörnyű példát mutat a lányának, akkor elment dolgozni, és újra „működőképes szülő” lett belőle. Megrázó kép ez arról a hatalmas veszteségről, amelyet a mai gyermekek többsége átélni kényszerül.
Szakemberek szerint a következő lélektani feladatokat kell az elvált szülők gyerekeinek megoldaniuk. Mindenekelőtt tudomásul kell venniük a házasság felbomlását, el kell fogadniuk a válás véglegességét, le kell mondaniuk a család „újraegyesítésének” vágyáról. Függetleníteni kell magukat a szülői konfliktusoktól. Fel kell dolgozniuk az egyik szülő elvesztésének élményét. Fel kell oldaniuk a szükségképpen jelentkező haragot és önvádlást. Végül nem szabad, hogy szüleik kudarcának tapasztalatait saját partnerkapcsolataikra vigyék át.
Hogyan lehet a gyerekeket segíteni ezeknek a nehéz feladatoknak a megoldásában? Semmiképp nem az elhallgatással. A gyerek úgyis megérzi, ha feszültség van a családban, és a bizonytalanság rosszabb, mint a rossz bizonyosság. Legfontosabb számukra a saját jövőjük, és joguk van tudniuk, mi fog történni az életükkel. A gyerekekre az hat legrosszabbul, hogy nem tudják, hogyan lesznek ezután a mindennapok, ha elveszítik a rutin nyújtotta biztonságos kereteket. Legszorongatóbb a felborult rend, amikor azt sem tudják, melyik szülő megy értük az iskolába, és hol alszanak aznap éjjel. Biztosítani kell továbbá őket arról, hogy nem veszítik el egyik szülőjüket sem.
Magam is megtapasztaltam, hogy addig okozott nyugtalanságot a válás ténye, amíg ki nem alakult az új rendszer. Amint rájöttek a gyerekek, hogy az ő életük rendezetten folyik tovább, megnyugodtak. Ez nem azt jelenti, hogy a bizonytalansággal járó nyugtalansággal együtt egy csapásra elmúlt az elszakadás szomorúsága is, nem, csak visszanyerték a biztonságukat. Amit megtehetünk a gyermekeinkért, ha már a család egységét nem sikerült megőriznünk: minél hamarabb béküljünk meg gyermekünk másik szülőjével, beszéljünk tisztelettel és szeretettel róla, és segítsük elő a rendszeres találkozásokat. Kövessünk el mindent, hogy azzal a szülővel is elmélyült kapcsolata lehessen a gyerekünknek, akivel nem él együtt.
Egy éles szemű barátnőm megjegyezte, hogy tapasztalatai szerint az elvált szülők gyerekei összehasonlíthatatlanul toleránsabbak a szüleikkel, mint a teljes családban élők. Ezt tanúsíthatom. Még a legelkényeztetettebb gyerekek is jó irányba változnak rövid időn belül, akkor is, ha az egyedül maradó fél nem elesett, és felnőttként viselkedve nem a gyerekétől várja a támogatást. Önző, énközpontú személyekből a másikra figyelő, szélesebb kitekintésű személlyé válnak.
Gyerekekkel kapcsolatos letölthető anyagok
Dr. Gyurkó Szilvia tanácsai
Felelős szülők 10 pontja válás esetén:
https://marvin.bline.hu/nimg/landings/gyurkoszilvi/10pontja.pdf
Megszívlelendő jótanácsok válás esetén a gyerekkel kapcsolatba kerülő felnőtteknek:
https://marvin.bline.hu/nimg/landings/gyurkoszilvi/jotanacsok.pdf
Szülői nyilatkozat:
https://marvin.bline.hu/nimg/landings/gyurkoszilvi/nyilatkozat.pdf
(Folytatjuk.)
_____________________________________________________________
Ha szeretnél tájékozódni arról, hogy a válás, szakítás utáni veszteség feldolgozásához milyen csoportos, egyéni vagy egyéb támogatást vehetsz igénybe, kattints ide.