Már egészen nyugodtan telt a nap, aztán megszólal egy dal, és néhány másodperc alatt megváltozik minden. Talán rögtön arra gondolsz: még mindig ugyanott tartok. Pedig egy emlék felbukkanása önmagában nem mutatja meg, hogyan alakult az egész életed az elmúlt hetekben.
A közös életben sok mindent együtt tanultatok meg. Helyekhez, szokásokhoz, napszakokhoz kapcsolódhat a másik jelenléte. Ezek nem tűnnek el attól a naptól, amikor a kapcsolat véget ért. A hiány mellett megjelenhet harag vagy megkönnyebbülés is; nem kell választanod közülük ahhoz, hogy komolyan vedd őket.
Ilyen pillanatban talán segít különbséget tenni aközött, ami megjelent benned, és amit tenni szeretnél. Hiányozhat valaki anélkül, hogy most írnod kellene neki. Eszedbe juthat egy szép délután úgy is, hogy közben továbbra is érvényesnek látod a különválás okait. És ha bizonytalan vagy a döntésedben, az is külön figyelmet érdemel, nem egy gyors következtetést.
Azt kérdezném: az ember hiányzik most, vagy valami, amit mellette megéltél? Lehet, hogy az ismerősség, a testi közelség, a közös humor. Ettől nem lesz kisebb a fájdalom, de talán pontosabban látszik, milyen szükségleted maradt egyedül. A kettő egyszerre is igaz lehet.
Egy emléket nem kell sem elkergetned, sem egész estére követned. Ha most jobb visszafordulni ahhoz, amit csináltál, megteheted. A múlt attól még nem lesz letagadva, hogy a mai napodban másnak is helyet adsz.
A levélhez kapcsolódó források
A kutatási eredmények nem adnak személyre szóló előrejelzést. A levél saját szerkesztői feldolgozás.