Hogyan beszélsz most magaddal?

Haas György · 2 perc olvasás

Amikor elrontasz valamit, talán sokkal keményebben beszélsz magaddal, mint valakivel, akit szeretsz. Egy elfelejtett ügyből bizonyíték lesz arra, hogy alkalmatlan vagy. Egy sírós estéből arra, hogy soha nem fogsz kilábalni. A nehézséget így hamar követi egy második teher: az ítélet önmagad fölött.

Nem arra kérlek, hogy mondd az ellenkezőjét, ha nem hiszed el. A „mindent jól csinálok” ugyanúgy távol lehet attól, amit átélsz. Néha az a pontosabb mondat, hogy ezt most elrontottad, fáradt vagy, és meg kell nézni, mit lehet helyrehozni. Ebben benne marad a felelősség, de nem lesz belőle ítélet az egész személyedről.

Váláskutatásokban az önmagukkal együttérzőbb embereknél kedvezőbb érzelmi alakulást figyeltek meg. Ezekből nem következik, hogy néhány kedves mondat biztosan helyrehoz mindent. Inkább érdemes komolyan venni, hogy az önmagunkkal való bánásmód is része lehet annak, hogyan viseljük a nehéz időszakot.

Ez a bánásmód tettekben is megjelenhet. Elmondod valakinek, hogy segítség kell. Elmész egy régóta halogatott vizsgálatra. Nem vállalsz el még egy feladatot, amelyről már tudod, hogy nem fér bele. Vagy kijavítasz valamit, amit megbántál, anélkül, hogy újra és újra büntetnéd magad érte.

Ha a kedvesség szó most idegen, kezdheted a méltányossággal. Milyen körülmények között próbálsz helytállni? Mit tudtál akkor, és mit tudsz most? Nem felmentést keresünk mindenre, hanem olyan nézőpontot, amelyből még lehet cselekedni.